PRAE.HU: Jól tudom, hogy a Recirquel Társulat egyik alappillére a cirkusz és a színház, illetve a cirkusz és a tánc viszonyának újra- és újraértelmezése, folytonos körbejárása?
Az újcirkusz már egy régebb óta működő műfaj, amely nemcsak cirkuszi sátrakban, hanem színházban is megjelenik, jeles példaként a Cirque du Soleil-t szokták emlegetni. Ők vonták ki először az állatokat a produkciókból, és az artistákra koncentráltak. Ez indított el egy világszintű érdeklődést.
Ránk kezdetektől fogva igaz, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a táncképzésre a cirkuszban. Az első társulati tagok egy klasszikus artistaképzést kaptak a Baross Imre Artistaképzőben, ezt kezdtük el kiegészíteni táncórákkal, színészmesterség-órákkal. Az artistaság nagyon kötött pálya, ami hatalmas precizitást, technikai tudást igényel, hiszen a trükksorozat lényege az életveszély elkerülése. A cirkusz legerősebb hatásmechanizmusa, hogy ezek a trükkök lenyűgözik a nézőt, tulajdonképpen a csodák iránti vágyakozást elégítik ki. Az újcirkusz pedig ezt, a csodának, az ámulatba ejtésnek a vágyát úgy elégíti ki a 21. században, hogy érzelmek társulnak hozzá. Képes vagy együttérezni a szereplővel, nemcsak úgy látod őt, mint egy szuperhőst, aki csodás dolgokat tesz, hanem megismerheted az adott karaktert, kialakíthatsz vele valamilyen viszonyt.
A társulaton belül mi még csavartunk egyet azzal, hogy nagyon ráfeküdtünk a táncképzésre. Ezzel olyan hibrid előadóművészeket kreáltunk, akik meg tudnak felelni a magas technikai precizitásnak, miközben a modern tánc absztrakciójával is képesek élni, ami sokkal alkalmasabbá teszi a művészt a történetmesélésre. Ez valójában egy új műfaj, amit cirque danse-nak kezdtek el emlegetni a kritikusok.
PRAE.HU: Vagyis a cirkuszképzésben is egy új lépcsőfok, amit csináltok?
A cirkuszképzés világszinten reneszánszát éli, de persze minden országban más. Magyarországon még gyerekcipőben jár, de már látni tendenciákat, ahogy az artistaképzésbe minél több mozgásórát bevonnak, egyelőre viszont elkerülhetetlen, hogy mi képzéssel is foglalkozzunk.
PRAE.HU: A cirkusz nemzetközi műfaj, ez a nyitottság és átjárhatóság a képzésre is igaz?
Jó értelemben vett istállók vannak, és lehet tudni, hogy melyik egyetem miben erős. A legtöbb helyen továbbra is a tradicionális cirkuszképzés a meghatározó, és az új irányokból van kevesebb; de ez egy változó tendencia. Ha megnézzük például a balettművészetet az 1900-as évek kezdetén, és hogy hova fejlődött máig, ott is látszik egy hasonló ív, csak a cirkuszi fejlődés később kezdődött.
PRAE.HU: Szempont neked, hogy a különböző kultúrájú emberekre hogyan hat, amit csinálsz?
Szempont soha nem volt. A legmeglepőbb példa a My Land című előadásunk, ami hét ukrán artistával készült, és azt kezdte el boncolgatni, hogy 2018-ban egy ukrán artista képes-e úgy tekinteni magára, mint művészre, aki kifejezi magát, és ne kizárólag az ámulatba ejtéssel foglalkozzon. Az volt a kérdés, hogy van-e bennük közlésvágy. Ukrajnában nemrég végbement egy forradalom, amelynek sok ember esett áldozatul, szóval sok szempontból nagyon bizonytalan ország, és a népesség összetétele is nagyon sokszínű. Ez a produkció arról szólt, hogy ők kiknek érzik magukat, mit gondolnak az országukról, mit jelent nekik a hazájuk. És ez a darab képes volt rá, hogy Edinburgh-ban megelőzzön négyezer-kétszáz produkciót. A nézőknek nem Ukrajnáról szólt ez az előadás, hanem a saját hazájukról, annak kapcsán tettek fel kérdéseket általa. Nyilván attól, hogy ez a műfaj nem verbálisan működik, sokkal univerzálisabban értelmezhető.
PRAE.HU: Izgalmas, amit említesz, az artista és a közlésvágy viszonya, gondolom, ez a változó tendencia a cirkusz változásával együtt zajlik. Úgy képzelem, pár évtizeddel korábban ez a közlésvágy kevésbé volt jelen az artistáknál.
Igen, de a közlésvágyamnak az is lehet az üzenete, hogy kapcsolódj ki. Például egy horrorfilmnek sincs több célja, minthogy kikapcsoljon a jelenből. Nem annyira sokrétű persze, mint egy mély mondandójú mű.
PRAE.HU: Talán a személyesség mértéke a kérdés.
Igen, de ez a klasszikus cirkuszművészeknél is megvan. Mert az a tehetség és képesség, hogy kimegy valaki a porondra, és átmegy tizenegy méter magasan egy hétemberes piramisba a kötélen, az olyan szinten a jelenbe helyezi az embert, amiben szintén van közlés. Amikor valaki lefektet tizennyolc oroszlánt és ráfekszik, az olyan, mint egy mitológiai pillanat, a sárkány megszelídítése, ami bekapcsol egy ősi energiát.
Ugyanakkor igaz, amit mondasz, egyre inkább jelennek meg olyan hajtások, amelyek azt közvetítik, hogy a cirkuszművész még többet szeretne kifejezni. Ami ezzel együtt magában hordozza ezt a fantasztikumot, odaszegezi a figyelmet azzal, hogy lehetetlen dolgot visz véghez az artista, és közben még van egy mögöttes tartalom, amit át tud adni.
PRAE.HU: Lehetséges úgy dolgozni cirkuszban, hogy valaki nem részesült képzésben?
Gyakran előfordul, sokan érkeznek például a sport irányából a cirkuszba. A cirkusz spektruma nagyon széles, sok ponton tud kapcsolódni más tevékenységekhez, illetve generációról generációra is áthagyományozható a tudás. A cirkusz nagyon befogadó közeg.
PRAE.HU: Milyen fórumokon figyelitek a fiatal tehetségeket, milyen lehetőségeik vannak, hogy megmutassák magukat?
Egyrészt sokat utazunk, látjuk sokak munkásságát, másrészt, amikor egy új darabot készítünk, pontos specifikációval kiírunk egy castingot. Most az új darabunkra jelentkezett hétszáz fiatal, őket mind szemléztük.
PRAE.HU: Elég nagy számnak tűnik a hétszáz. A cirkuszban is létező jelenség, hogy nagyon sok embert képeznek, de nem feltétlenül tudnak aztán elhelyezkedni?
Ez szerintem az előadó-művészetben általános dolog. Amikor engem Angliában felvettek az egyetemre, a legelső órán, amikor összeült az összes diák, azt mondta a rektor, hogy most itt ültök kétszázötvenen, de csak huszonöten fogtok valaha ebben a szakmában dolgozni. Ezen mindenki röhögött. De így lett.
PRAE.HU: Hogy ki lett az a huszonöt, az önérvényesítésen is múlott?
Szerintem ez mindig is hozzátartozott az alkotók létezéséhez, nem hiszem, hogy például egy festőnek ne kellett volna megküzdenie a Medici család támogatásáért, Michelangelo-nak sem lett volna karrierje nélkülünk. Ami miatt nagyon más a mai helyzet, az az internet. Ma egy youtube-ra feltöltött videó hatvanmilliós nézettséget kaphat két hét alatt. Hogy ez tud-e hosszútávú beékelődést jelenteni, nem tudom, de az is bátorság, hogy az ember kommunikál magáról, feltölti valamilyen felületre azt a munkát, amit csinál.
Aztán egy ponton túl meg már pont nem akar az ember feltölteni bizonyos dolgokat, az új előadásunkban vannak olyan innovációs technikák, amiket nem szeretnénk, hogy a világhálón keringjenek, majd csak esetleg akkor, ha már eljutottunk a bemutatóig.
Összességében ma már több lehetőség van arra, hogy megmutasd magad. Látni lehet példákat, ahogy egy dél-koreai kislány feltölt egy videót, ahogy énekel, és egy évre rá Céline Dionnal duettezik. És nem egy menedzsment-team juttatja odáig, hanem az információáramlás.
PRAE.HU: Angliában jártál egyetemre, aztán évekig dolgoztál külföldön, és csak utána jöttél Magyarországra dolgozni.
Pontosabban majdnem négy évet tanultam Angliában az első, a táncos-koreográfus képzésem alatt, aztán körülbelül három évet dolgoztam különböző helyeken. Utána Magyarországon is, és aztán visszatértem Angliába, és elvégeztem egy zenésszínházi-rendező szakot is.
PRAE.HU: Az első diploma után rögtön megnyíltak a lehetőségek a világ különböző pontjain?
Tudtam, hogy előadások létrehozásával akarok foglalkozni, és mire végeztem, volt egy saját produkcióm, amit egy kedves német barátommal együtt írtam, rendeztem és koreografáltam. Fontos tudni, hogy a lehetőségek nem azonnal, a semmiből jönnek. Mire én megalapítottam ezt a társulatot, már harmincéves voltam, és addig rengeteg ponton érintkeztem színházzal, tánccal. És volt, amikor volt munkám ebben a szakmában, és volt, amikor más munkát kellett végeznem.
PRAE.HU: Befolyásolja a munkádat, hogy hol dolgozol? Mennyire más a cirkusz működése a világban?
Ezt azért is nehéz egy kalap alá venni, mert például a Müpa nem cirkusz, és csodálatos, hogy befogadtak egy olyan fiatal társulatot, mint mi, és rendszeresen együttműködhetünk. Ha ma a világ legnagyobb kulturális intézményeit végignézzük, sok nem hajlandó újcirkuszt beengedni. A Müpa nyitottságának hatása van a környező országokra!
PRAE.HU: Nekem az is eszembe jut a cirkusz kapcsán, hogy eléggé helyspecifikus műfaj. Persze lehet, hogy csak a klasszikus cirkuszról berögzült kép miatt vagyok ezzel így.
Sok stúdiószínházban van kortárs cirkusz. Ha megnézed például az Edinburgh Fringe fesztivál darabjait, rengeteg ilyet láthatsz. Sőt, hatalmas piac, amikor kettő-három előadó csinál egy show-t. Persze vannak esetek, amikor ennek a hátránya is látszik, ha nincs pénz a színházban, és egyszerű instant show-t kell csinálni, amit könnyen ki-be lehet pakolni, nincs nagy technikai igény és díszletépítés. Én olyan értelemben ennek az ellenkezőjét képviselem, hogy azt mondom, a színházhoz igenis kell idő. Persze a csodát egyszerű eszközökkel is meg lehet teremteni, de én hiszek a színházi apparátus működésében, a díszletben, a fényekben.
Ez azt is jelenti, mivel az új előadásunkban egy egészen speciális technológia lesz, hogy erősen meg fogja szűrni, melyik színházakban fogjuk tudni játszani. De erről nem akarok lemondani azért, hogy minden játszóhelyre be tudjuk passzírozni.
PRAE.HU: Beszéljünk az internet, a média másik oldaláról is. Szerinted a média megfelelő módon foglalkozik a cirkusszal itthon és külföldön?
Magyarországon elég sokat foglalkozik a média a cirkusszal, valószínűleg azért is, mert van ennek újdonságereje, és sikeres is, szeretik az emberek, közvetlenül mi magunk is rengeteg pozitív visszajelzést kapunk.
Vannak országok, ahol ez még gyerekcipőben jár, például Németországban a cirkuszművészetet kommerszként fogják fel, ami egy önfenntartó, pénzkereső gépezet, amit támogatni sem kell. De pont a támogatás hiánya miatt nem tud fejlődni, mert ha mindig csak olyan előadásokat kell csinálni, ahol az eladhatóság a fő szempont, akkor nem lesz innováció. Azok a kísérleti színházak, amelyek fejlődnek, nézzünk meg egy Batshevat Izraelben vagy egy Nederlands Dans Theatert Hollandiában, komoly támogatásokat kapnak.
PRAE.HU: Emellett még külön kérdés lehet a fiatalok támogatása…
Ami fontos információ lehet fiatal pályakezdőknek, hogy rengeteg nemzetközi fórum van a világon, mint az ISPA, vagy a CINARS, ezek előadó-művészeti konferenciák, amelyekre nagyon fontos elmenni. Ezek arra vannak kitalálva, hogy kapcsolatrendszert lehessen építeni, lehessen találkozni emberekkel. Meg tudod mutatni az előadásod trailerét, és ebből az következhet, hogy egy év múlva Bogotában játszol. Hiszen azért vannak ott igazgatók, fesztiválszervezők, hogy tehetségeket keressenek. Hogy segítsenek egyébként magukon is, hiszen nekik is érdekük, hogy jó és új produkciókat mutassanak be a színházukban. De ha abban a rendszerben egyáltalán nem jelenünk meg, amiben ők kutatnak, akkor úgy nagyon nehéz lesz érvényesülni. Muszáj belehelyezned magad olyan rendszerekbe, ahol figyelik, támogatják a tehetségeket.
Fotó: Oláh Gergely Máté, prae.hu művészeti portál
Comments are closed.