Máté Bence

0
KITAPOSATLAN ÖSVÉNYEN
Interjú Máté Bencével természetfotózásról, lesekről és technikákról, környezetvédelemről
Szerző: Németh Gábor Dávid
Máté Bence a legeredményesebb magyar természetfotós, aki 2010-ben elnyerte „Az év természetfotósa 2010” címet. Detektívüveges fotótechnikájával is nemzetközi hírnevet szerzett, leseit világszerte használják természetfotósok.

PRAE.HU: Vissza tudsz emlékezni arra, milyen döntések vagy találkozások, véletlenek vagy tervezett lépések befolyásolták a karriered?

A véletlennel érdemes kezdeni: Pusztaszeren nőttem fel, ráadásul a település legszélső házában, ahol nagyon változatos élővilág volt, így már gyerekkoromban kibontakozhatott a természet iránti érdeklődésem. A tudatos hozzáállás részeként azt érdemes kiemelni, hogy vállalnom kellett a felelősséget a döntéseimért. Kitaposatlan ösvényen indultam el, nem voltak bevett szokások, gyakorlatok, tapasztalatok. Ezért például kevesen buzdítottak arra, hogy hagyjam ott az iskolát, és a természetfotózással foglalkozzam.

PRAE.HU: Mik voltak azok a lehetőségek, amelyek utakat nyitottak meg ezen a kitaposatlan terepen?

Szerintem minden szakmában sok múlik az emberi kapcsolatokon. Közhelynek tűnik, hogy ahogyan viselkedsz másokkal, azt kapod vissza tőlük, mégsem tudják alkalmazni ezt az emberek. A hozzáállás a munka kapcsán is fontos; akkor fogok támogatókat szerezni konkrét projektekhez, ha látják, hogy lehet velem együtt dolgozni.

PRAE.HU: A szakmai képzést mennyire tartod fontosnak?

Egyáltalán nem tartom fontosnak. Belőlem az iskola kiölte azt, hogy szeressek tanulni, nem egy gondolkodásmódot adott, hanem lexikális tudást akart belém verni, ami teljesen felesleges, mert mindent ki lehet keresni, ma már minden csak egy kattintás a Google-ben. A fotózás révén kapcsolatba kerültem idősebb emberekkel, akiknek a segítsége kellett az én sikereimhez, mert a bölcsességeik jó iránymutatóként szolgáltak.

PRAE.HU: Vagyis a technikai tudás elsajátításhoz gyakorlás kell?

A legfontosabb, hogy meg tudd ítélni a saját munkád értékét, értelmét. Persze adottság is kell, amit a megfelelő életszemlélettel lehet úgy használni, hogy abból sikeres projektek legyenek. A lényeg, hogy megismerjük a környezetünk természeti értékeit, és aztán törekedjünk az újszerűségre.

PRAE.HU: A képeid azt a benyomást keltik, mintha egy stúdiót építenél arra a terepre, ahol dolgozol. Ez valóban így működik?

A kezdetekkor láttam felvételeket, amelyek tetszettek, és én is olyanokat próbáltam csinálni, amelyek azokhoz hasonlítottak. Nem témában, hanem az adalékokban: előtérben, háttérben, fényekben. Addig kísérleteztem, amíg megtanultam, hogyan kell szintbe ereszkedni, milyen hátteret válasszak, milyen távolságra legyen a téma a háttértől. Ezután egy olyan vonalat kezdtem képviselni, amely úgy mutatja be az élővilágot, ahogyan az mindig önszántából cselekszik, de egy számára kialakított környezetben. Például egy nyírott füves környezet, ahol most ülünk, nagyon mesterséges, kevésbé alkalmas természetfotózásra, mert kevés az élővilága, viszont nagyon jók az adottságai, nem lóg semmi a képbe, könnyen ki lehet alakítani a hátteret. Ezt a két dolgot próbálom ötvözni. Ha megtalálok egy megfelelő terepet, ahol sok állat van, létrehozok egy kis oázist, és valahogy motiválom az állatokat, hogy odajöjjenek. Etetem vagy itatom őket, nyugodt környezetet biztosítok nekik. Ki kell találni, hogy miért éri meg nekik odajönniük a les elé. A les előtt pedig olyan körülményeket alakítok ki, ahol megfelelő a széljárás, az adott pillanatban jó lesz a fény beesési szöge, jó a háttér, jó a perspektíva, könnyen megközelíthető, ki lehet vinni az elektromos áramot. Tehát egy részben épített környezetben, vadállatok természetes viselkedését úgy tudom fotózni, hogy jó eredmény legyen.

PRAE.HU: Mennyi energiát fordítasz a marketingre?

Kampányszerűen dolgozom. Ebből az is adódik, hogy nem mindig minden ággal egyformán foglalkozom. Amikor fotósprojekt van, akkor arra koncentrálok. Az idei évem a természetvédelem népszerűsítéséről szól, egy évig visszük a kiállítást, a fajbook versenyt, ami sok embert motivál arra, hogy telefonnal fotózzanak különböző állatfajokat. Jövőre megyek vissza fotózni. Sajnos rétegérdeklődést mutat a természetfotózás és a természetvédelem, ezért meg kell fordítani a működést: nem az emberek fognak odamenni a kiállításhoz, hanem a kiállítást kell elvinni az emberekhez. Mert ha már ott van, megnézik.

PRAE.HU: A szakmában híres vagy a detektívüveges fotótechnika feltalálásról. Ez a módszer hogyan járult hozzá a munkádhoz?

Rögtön közkinccsé tettem ezt a technikát, mert láttam, hogy hatalmas lökést fog adni az akciófotózásnak. Most már a világ minden táján használják. Egyébként nagyon egyszerű technika ez, és csak pár paramétert kell betartani a használatához.

PRAE.HU: A technikai apparátusod változása hogyan befolyásolta a munkádat?

Mindig megpróbáltam a számomra elérhető legjobb felszereléssel dolgozni. Egészen 2015-ig középkategóriás használt felszerelésekkel dolgoztam. Már tizenöt éve fotóztam, mire a Canonnal kialakult egy jobb kapcsolat, azóta pedig a Panasonickal dolgozom együtt. A technika nem volt gátja a fotózásnak. Nincs annyira kiélezve a mezőny, mint egy autóversenyzésben, ahol a köbcentik számítanak. Az eredményeket a kreativitás és a kitartás hozza, nem a felszerelés.

PRAE.HU: Különböző kultúrájú emberekre is ugyanúgy hatnak a képeid?

Igen, én azt tapasztaltam, hogy a különböző kultúrájú embereknek is hasonló értékrendje van.

PRAE.HU: Szerinted a média megfelelő módon bánik a természetfotózással?

Pozitívan csalódtam a médiában. Például, ha nyerek egy díjat, rögtön minden médiumban megjelenik, szeretik a képeimet előtérbe helyezni. Olyan cikk mondjuk kevesebb van, amelyben van egy kis érzelmi töltet.

PRAE.HU: Más országokban is hasonló a helyzet?

Maga a természetfotózás nincs előtérben, de az emberek szeretik az állatokat, szeretik megfigyelni őket, ezért ez a szakma nagyon jól reklámozható. Az elkészült fotóprojektnek nem áll meg az útja, amikor a képek elkészülnek.

PRAE.HU: Tudsz mondani olyan fiatal fotóst, akár pályakezdőt, akire már most érdemes odafigyelnünk?

Akit mondani tudnék, már nem pályakezdő! Nekem még nem volt felfedezettem. Sok jó fiatal fotós van.

PRAE.HU: Ha most egy pályakezdő belép ebbe a térbe, már kitaposott ösvényekre talál, akár általad?

Én inkább csak egy példa lehetek arra, hogy nem feltétlenül az az egy út működik, hogy egyetemre jársz és lediplomázol, aztán elkezdesz pénzt gyűjteni, hogy azt csinálhasd később, amit szeretnél.

PRAE.HU: Mi a következő lépés, következő projekt?

Szeretnénk a les-építést olyan szintre emelni, hogy ne csak természetfotósok használhassák, hanem elérhető legyen a nagyközönség számára is.

 

Fotó: Oláh Gergely Máté, prae.hu művészeti portál

Comments are closed.