Láng Anna

PRAE.HU: Mikor döntöttél úgy, hogy könyveket, sőt, kimondottan gyerekkönyveket fogsz illusztrálni?

Sokadik évemet töltöttem egy reklámügynökségnél, amikor elkezdtek érkezni az első gyerekkönyves felkérések. A legelső megkeresést a Liget Műhelytől kaptam Horgas Béla A szarka és a szarkaláb című verseskötetének illusztrálására. A Ligettel akkor már kapcsolatban voltam, a Liget folyóiratban lehozták a diplomamunkámat, és néhány oldalt illusztráltam az általuk kiadott Szitakötő magazinban is. A szarka és a szarkalábat még Magyarországon fejeztem be, a második Horgas Béla kötetet, A hét törpét már Milánóban. Ebben volt egy tigrises rajz, amelyre felfigyelt a White Star Kids nevű olasz kiadó szerkesztője, akik épp illusztrátort kerestek egy gyerekjógával foglalkozó kötethez. Ettől kezdve kaptam folyamatosan a felkéréseket. Nem volt egy olyan konkrét pont, amikor eldöntöttem volna, hogy ezt akarom csinálni, inkább egy olyan periódusra emlékszem, amikor már túl sok volt az illusztrálás munka melletti hobbinak, és az ügynökségnél sem annyira találtam már a helyem. Pedig hozzá kell tennem, hatalmas szerencsém volt velük, mert rengeteg biztatást és támogatást kaptam a főnökeimtől.

PRAE.HU: Régóta Olaszországban élsz, több városban is laktál már. Hol szerettél a legjobban élni? Szakmai oka is volt, hogy kiköltöztél?

Nem, teljesen magánéleti oka volt a költözésnek. Szardínia a szívem csücske, talán mondanom sem kell, miért, de Milánóra is szeretettel gondolok. Maceratát, ahol az egyetemi évek alatt Erasmus ösztöndíjjal voltam, nagyon kedveltem, élhető városkának tűnt, persze diák fejjel még eléggé rózsaszín ködben láttam a dolgokat, de a kiköltözés gondolata akkoriban még fel sem merült bennem.

PRAE.HU: Mit gondolsz az itthoni képzőművészeti képzésről? Aki az egyetemi évek után Magyarországról kiköltözik például Olaszországba, annak versenyképes a tudása az ottani illusztrátorokéhoz képest?

Tíz éve már, hogy diplomáztam tervezőgrafika szakon a Képzőn, így nehezen tudok az aktuális oktatásról érdemben nyilatkozni. Úgy gondolom, hogy az egyetem, majd a háromévnyi reklámügynökségi tapasztalat jól felkészített arra, hogy egy kinti ügynökségnél is megálljam a helyem szakmailag.

PRAE.HU: 2016 óta dolgozol a White Star Kids-nek. Mesélnél erről a hatalmas kiadói hálózatról és az ottani munkáidról?

Bevallom, csak egy-két emberrel vagyok kapcsolatban a kiadóból, és személyesen is csak a bolognai gyerekkönyvvásáron találkozom velük, így nem annyira látok bele a részletekbe. Nagy erősségük, hogy Olaszországban nekik van egyedül joguk a National Geographic kiadványok terjesztésére, valamint hogy a könyveiket azonnal több nyelven jelentetik meg, és több országban értékesítik. A székhelyük Novarában van, ide egyszer ellátogattam, és remek munkahelynek tűnt, nagyon kedves emberekkel.

Annak idején a Behance-on talált rá a munkáimra az egyik szerkesztő, vele kezdtem el az első projektet, a gyerekeknek szóló, jógapozíciókat bemutató sorozatot, és azóta is vele folyik a közös munka, nagyon gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. Az első könyvek óta változott, fejlődött a stílusom, így egyre változatosabb munkákat kapok.

PRAE.HU: Olaszországban rengeteg gyerekkönyv-illusztrátor dolgozik. Hogyan sikerült egy meglehetősen telített piacon egyéni arculatot kialakítanod? Hogy fogalmaznád meg, mi az, amiben a te alkotásaid leginkább különböznek a többiekétől?

A White Starral már az első közös projekt alkalmával nagyon egymásra találtunk, ebben pedig a tervezőgrafikus múltamnak volt szerepe. Rengeteg plusz egyeztetést megspórolnak illusztrátor és grafikus között, mivel gyakran én dolgozom ki a grafikai részt is. Ez a könyv megjelenésének a tervét jelenti, kitalálom, hogy az egyes oldalpárokon mekkora legyen a szövegbox, és hol helyezkedjen el a rajzokhoz képest, milyen margókkal, milyen betűtípussal legyen tördelve. Mostanra pedig talán már olyan stílusom alakult ki az illusztrálásban, amely egyaránt adaptálható nagyobb és kisebb korosztálynak szóló könyvekre is, így a projektek, amelyeket a kiadótól kapok, szintén változatosak, nem ragadok bele egy szűk korosztálynak szóló kategóriába.

PRAE.HU: Mi az első lépés azután, hogy megállapodtok egy könyvkiadóval és elolvastad a kéziratot? Hogyan kezdesz neki a munkának?

Általában inspirációt, referenciákat gyűjtök az adott témában. Egy jegyzetfüzetbe felírom magamnak a főbb információkat, rajzolok egy úgynevezett storyboardot, gyakorlatilag számozott oldalakat, hogy lássam egyben az egész projektet, az oldalpárokat. Így ismerkedem a feladattal. Mivel általában legelőször a borítóra, és néhány karakterre, vagy oldalpárra van szüksége a kiadónak, így ezekkel szoktam kezdeni a munkát. Ha ezeket kidolgoztam és a kiadó elégedett, folytatom ugyanebben a szellemben.

PRAE.HU: Mi a különbség az itthoni megbízások és az olasz gyerekkönyves munkák között?

Picit talán más témákat kapok otthonról és a White Startól, de ezt inkább az befolyásolja, hogy milyen projekteken kezdtünk el közösen dolgozni. Inkább a munkafolyamatban és a projektek szervezésében vannak lényeges különbségek. Mivel a White Star a könyvvásárokon prezentálja az új, készülő projekteket, ilyenkor nekem is több könyvet kell elkezdenem egyszerre kidolgozni, és legalább a borítónak, valamint 2-3 oldalpárnak prezentálhatónak kell lennie a katalógusban. Ezeket a prezentációkat akár másfél évvel a tényleges kiadás előtt is kérhetik, bemutatják őket a külföldi partnereknek, akik eldöntik, szeretnék-e kiadni a saját országukban. Majd ezután kristályosodik ki véglegesen az ütemterv, a leadás időpontja, ami szintén akár fél évvel a megjelenés előtt is lehet, például, ha Kínában gyártják a könyvet. Mivel több nyelvre le kell fordítani, ezért még jóval a végleges rajzok leadása előtt ceruzavázlatokkal elküldöm nekik a teljes könyvtervet, ők pedig elvégzik a végleges tördelést és a szöveget behelyettesítik a különböző fordításokkal, majd lecserélik a vázlatokat a végleges rajzokra. Elég bonyolult és sokrétű munkafolyamat ez a White Starral, pont ezért nehéz más kiadókkal összetettebb projektet vállalnom.

PRAE.HU: Emlékszel még a legkedvesebb gyerekkori olvasmányodra, esetleg illusztrációkra gyerekkori könyveidből?

Igen, A világ leggazdagabb verebe nagy kedvencem volt Zdenek Miler képeivel, és Füzesi Zsuzsa könyveit is nagyon szerettem, de volt egy Benedek Elek mesegyűjteményem is, amelyet rongyosra lapoztam, csodás rajzokkal volt illusztrálva.

PRAE.HU: Már akkor is szerettél rajzolni?

Igen, a rajzolás egészen pici koromtól meghatározó része az életemnek, anyukám rajzot (emellett matematikát és fizikát) tanított a helyi általános iskolában, így volt, hogy délután az oviból az iskolások rajzszakkörére csöppentem be.

PRAE.HU: Volt olyan tanárod, aki meghatározó volt a tanulmányaid során?

Igen, de nehéz lenne egyiküket kiemelnem, hiszen tervezőgrafikai oktatásban volt részem, ez pedig sokféle órát, és sok tanárral való konzultációt jelent. Néhány középiskolai tanáromra is nagy szeretettel gondolok. Amit nagyon sajnálok, hogy az egyetemen Révész Emeséhez csak egy évig jártam művészettörténet órára, viszont látom, mennyire jártas az illusztráció témájában, és milyen sokat tesz a magyar illusztrátor közösség összefogásáért, például az Illusztrációs Fesztivál keretében.

PRAE.HU: Később kik hatottak rád a gyerekkönyv-illusztrátorok közül? Van olyan alkotó, akit példaképnek tartasz, vagy akinek folyamatosan figyelemmel követed a munkáit?

Rebecca Dautremer volt az, akinek a könyvét a kezemben tartva először gondoltam arra, hogy mennyire fantasztikus dolog lehet illusztrátorként dolgozni. Ez még 2010-ben, a korábban említett Erasmus ösztöndíj ideje alatt történt. Az ő munkáját azóta is figyelemmel kísérem, de rengeteg hazai és külföldi név adódott a listához, ez volt talán a social media legpozitívabb hozománya.

PRAE.HU: Mi volt mostanában a legizgalmasabb munkád, ami kihívást jelentett számodra?

Minden projektet nagy kihívásnak élek meg, van, amelyik a témája miatt áll közel a szívemhez, van, amelyik kifejezetten a karakterek miatt, de a társasjátékos könyvek például egyértelműen a formátum és az alapötlet miatt.

PRAE.HU: Mi jelenti számodra a sikert?

Amikor a szülőktől hallom, hogy a gyerkőc egész nap a könyvet lapozgatja, vagy a jógapozíciókat próbálgatja, vagy beleszeretett a sárkányokba, és sárkányokat rajzol, mióta megkapta a kötetet (The Great Book of Dragons – a szerk.), ezeket sikernek könyvelem el. Ha látom, hogy valami olyat tudtunk a kiadóval létrehozni, ami elindít a kicsikben egy kreatív folyamatot, inspirálja őket, vagy akár csak egy kellemes esti beszélgetést generál szülő és gyermek között, az a legeslegszebb visszajelzés.

PRAE.HU: Sokszor szerepelnek mindenféle állatok az általad illusztrált gyerekkönyvekben. Szívesen rajzolsz állatfigurákat? Van kedvenc szereplőd, karaktered a megrajzolt alakok között?

Igen, nagyon szeretem az állatkaraktereket, és a kiadók is szívesen keresnek meg ilyen könyvekkel, de kedvenc szereplőt nehezen tudnék választani, mindegyik a szívemhez nő a munkafolyamat alatt.

PRAE.HU: Min dolgozol most és mik a terveid a közeli jövőben?

Jelenleg a Dino Yoga következő részén dolgozom a White Star Kidsnek, Piszke papa legújabb meséin a Manó Könyveknek és nemsokára érkezik Mechler Anna jövő évi virágtündére is. 

PRAE.HU: Van olyan akár klasszikus, akár modern gyerekirodalmi történet, amihez nagyon szívesen készítenél illusztrációkat?

Igen, rengeteg, de a klasszikusokból sokat illusztráltam is a White Starnak az utóbbi években kiadott mesegyűjteményeknek hála (ezek a Móra gondozásában jelentek meg Magyarországon). Ha minden terv szerint megy, jövő ősszel egy otthoni klasszikust illusztrálhatok, már nagyon várom, de többet még nem mondhatok róla.